Rohant, mint az őrült, élvezte a reggeli kellemes hideget...
Majd amikor arra került a sor, hogy vége van a reggeli idillnek és Ő bizony egyedül marad, mi mehetünk dolgozni, akkor az alábbi "zsaroló" látvány fogadott:
Nem szokott ilyen fejet vágni, sőt! Néha azt érzem, hogy várja, hogy elmenjünk otthonról, hogy békésen visszaszenderedhessen... :)
De ma ezt kaptuk, ezt a citromba harapott, elanyátlanodott, szomorú tekintetű kiskutyát...a szívem szakadt meg, hogy ott kell hagyni...
De sietünk Hozzád haza, ne izgulj, te kis kópé! :)))